Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Csillagvizsgálás - Lovasi András zenész, színész Greff András, Magyar Narancs, 2006. november 16. A Kiscsillaggal a napokban jelentette meg elsõ lemezét, a moziban Pálos György Sztornójában a fõszerepet viszi, s faggatnunk kellett a Kispál és a borz krízisérõl is. Magyar Narancs: A Kispál és a borz súlyos válságot élt meg ebben az évben, a feloszlás is benne volt a pakliban - kifelé ez a krízis abban mutatkozott meg a leglátványosabban, hogy megváltatok a dobosotoktól, Mike Zweckertõl. Ezzel megoldódtak a problémák? Egyáltalán: ki van most a zenekarban? Lovasi András: Jelen pillanatban a Kispál, a Dióssy meg én, és van egy Bóra Áron nevû dobos fiatalember, akivel próbálunk. Õ a Játszótér nevû zenekarban játszott, és szokott a pécsi 30Y akusztikus koncertjein ütõzni, innen ismertük. Van egy komputeres cége, plusz most születik a gyereke, ezért elõször nemet mondott, aztán egy hónapnyi gondolkodás után mondta, hogy próbáljuk meg mégis - õ most voltaképp az elsõ számú dobosjelöltünk. A zenekarban négyen leszünk, a Lecsó sem lesz már ott a koncerteken. MN: Õ miért nem? LA: A válság Mike miatt is volt, de alapvetõen a Kispál zenekar feloszlásának gondolata azért merült fel, mert a Kispál András az utolsó lemeztõl nagyon passzív volt. Ennek sokféle oka van, tény az, hogy már nem nagyon írt ötleteket, nem volt lelkes, és 2005-ben számos olyan koncertünk volt, ami után azt mondtuk, hogy így nem érdemes - ahhoz elég rutinosak vagyunk, hogy kifelé ez nem feltétlenül derült ki, de mi nem éreztük úgy, hogy jól tettük volna a dolgunk. A Kispál pedig egyre inkább sodródott a szélre, hiszen mi számos olyan dolgot átvettünk tõle, ami addig rá volt testálva. Végül én azt mondtam tavaly év végén, mikor a Mike-kal való nézeteltérés is kiélesedett, hogy két verzió van: ha nem lesz a zenekar, mert Kispi nem "támad föl", akkor 2007 tavaszán csinálunk egy "húszéves a zenekar"-koncertet, keresünk egy kis pénzt, addig meg mindenki kitalálhatja, hogy utána mit csinál, és így becsületesen befejezhetjük a történetet. Mondtam Mike-nak, hogy én már nem szívesen zenélnék vele, de ha így, akkor azt az egy évet már kibírjuk talán együtt. És azt is mondtam, hogy abban a pillanatban, amikor látom, hogy a Kispál kicsit összekapja magát és újra elkezd élni, és látom, hogy van még egy vagy két lemeznyi a zenekarban - ennél elõbbre régen se terveztünk -, akkor változtatni fogok a felálláson. Tavaszra aztán javult a helyzet, volt valami bizsergés. Eredetileg akkorra volt kitalálva a Kispál Originál, de nem fért bele az idõbe, így azt augusztusra toltuk, szóval nem azért játszottunk úgy a nyár végén, mert közben Mike-tól megvált a zenekar. Az Originál arra is nagyszerû volt, hogy a Kispi újra érezze, milyen, amikor gitározik, mert ott egyedül gitározik. Mondtam neki a nyáron, hogy találjuk ki újra a zenekart, mondd meg, hogy kit akarsz dobosnak, ha a Mike megy, és ha azt akarod, hogy ne legyen még egy gitáros, akkor mondd meg azt is. Õ meg mondta, hogy jó, ne legyen másik gitáros. MN: És õ is másik dobost akart? LA: Legföljebb azért nem akart volna, mert az sok munkát jelent. De addigra már olyan volt a viszony a zenekar meg a Mike között, hogy nem nagyon volt más út. Én abban vagyok a legjobb, hogy mások meg a saját ötleteimet összegyúrjam, és abból egyszer csak ott van valami, valami, amit nem is gondoltunk, hogy ilyen lesz, aztán hol egy pillanat alatt, hol hosszú kínlódás után - de egyszer csak ott van. Ez egy nagyon érzékeny szituáció, sok minden kell hozzá, például a Kispálban a Kispál. Régen is azt mondtuk, hogy addig lesz Kispál és a borz, amíg közösen jobb számokat írunk, mint egyedül. Most fel van adva a labda. Azt már látom, hogy egy nagyon jó koncertzenekart fogunk csinálni, ilyen jó basszus-dob alap még nem volt a zenekar történetében, mint most lesz, de arra semmi garancia nincs, hogy egy nagyszerû, kreatív idõszak kezdõdik, mindenesetre adunk magunknak még egy esélyt. MN: Új számokat írtatok már? LA: Két-három készen van, de ezek egy-két éves ötletekbõl indultak ki - én még mindig arra várok, hogy a Kispál berúgja az ajtót, és azt mondja, hogy itt vagyok. Sokat javult ugyan, de ez a fajta aktivitás még nincs meg. MN: Az nem merült föl, hogy a Brautigamot visszavegyétek? Azon az Originál-koncerten, amit én láttam, nagyon jól teljesített. LA: Azokat a dalokat, amiket még együtt írtunk, jól eljátssza, de ha a Kispál és a borz úgy létezik, hogy az elsõ évétõl az utolsóig játszunk számokat, akkor erre a Ricsi nem alkalmas. Azt sem akarom, hogy nosztalgiazenekar legyen a Kispál, és olyan számokat csináljunk, mint az elsõ lemezen. Az Áronban az a jó, hogy két kedvenc magyar dobosa volt, a Csüli meg a Ricsi, ebbõl következik, hogy nem kell sokat próbálni a régi dalokat, van idõ új dolgokat csinálni. MN: Öt éve kiadtál egy szólólemezt Bandi a hegyrõl címmel. Az indíttatást tekintve mi a különbség az akkori és a mostani helyzet között? A számok legnagyobb részét a Kiscsillag számára is te írtad. LA: Sok különbség nincsen: akkor egy akusztikus gitáron írtam a számokat, most meg egy elektromoson. Mindenképpen az Ózdival (Ózdi Rezsõ basszusgitáros - G. A.) akartam zenélni, nekem õ nagyon fontos figura volt anno, a Kispálba is azért vettük vissza háromszor vagy négyszer, mert én erõltettem ezt. 1997-ben, amikor tízéves volt a Kispál, fellépett velünk, élvezte is, de azt mondta, hogy õ ezt nem csinálná, 2004-ben aztán megint eljött egy-két koncertre, és akkor már szívesen folytatta volna. Azzal szoktam ugratni, hogy ez kvázi kapuzárási pánik nála, megijedt, hogy semmi szépet nem fog csinálni már az életben. A Brautigam nem volt ilyen nyilvánvaló választás, eleinte azért hívtuk el, mert õ ráért. De kipróbáltunk három-négy másik dobost is. MN: Elég furcsa, hogy az Ózdi keze végül mindössze egyetlen szám szövegében van benne. A Kispál indulásakor fontos szerepe volt a szövegvilág kialakításában. LA: Akkor se írt azért olyan nagyon sokat, és itt sem írt teljes szövegeket, hanem elhozott nekem sajtcédulákon sorokat, és azokat én összerendezgettem. Egynél mondjuk többet írt, csak azok nem kerültek föl a lemezre, mert a korai Kiscsillag-számokból csomót lehagytunk. Késõbb meg már nem nagyon hozott. Én mindig baszogattam, hogy hozzál valamit, Rezsõ, de azt mondta, hogy amiket ír, azok szarok. MN: Zenéjét tekintve ez a Greatest Hits vol. 1. nem áll annyira távol a Kispáltól. Akárha annak direktebb, csupaszabb verziója volna. LA: Lehet, hogy lett volna egy ilyen Kispál-lemez, ha találok hozzá a zenekarban partnereket, csak épp nem találtam. Meg aztán ezeket a számokat gitáron írtam, a Kispál meg nem szereti, ha bárki gitározik körülötte. Nem is értem, miért játszottunk éveken át két gitárral. A Kispi azt szokta mondani, hogy unatkoztam, és bevettem a barátaimat a zenekarba, akikkel lehet bulizni. MN: Némi retrófíling kiszimatolható a lemezen itt-ott, a Menetszél hangszerelésérõl egyenesen a Cardigans jutott eszembe. LA: Az a hangszerelés egy szerencsés véletlennek köszönhetõ: a Lecsónak ajándékozott valaki egy Vermona-orgonát. Nagyon jó hangja van, csak kicsit hamis, le is kellett lassítani a szalagot a felvételnél. A Menetszélt a lemezfelvételt megelõzõ utolsó elõtti próbán írtuk. Én azt látom, hogy úgy javultak a számok, ahogy öregedett a zenekar. Valamilyen szinten nekem ez egy rocksuli: ilyet még nem írtam, megnézem, hogy' csinálják - ezek voltak az elsõ lépések, van pár ilyen szám a lemezen. Amik karakteresebbek, meg jobban le is vannak szakadva a Kispálról, azokat az utolsó idõszakban írtuk. Van a fejemben egy látomás arról, hogy milyen lesz, amikor én majd igazán tudok gitározni - bár inkább a hangzásokról van szó: milyen erõsítõm legyen és a többi. Nekem ez eddig teljesen ismeretlen volt, bedugtam a basszusgitárt az erõsítõjébe, tökmindegy volt, hogy' szól. A gitár nem ilyen egyszerû. Többféle csapáson haladnék: van egyrészt a szörfgitározás, aminek vannak már elõképei a lemezen, aztán van az, hogy keleti mollskálákban jazzt játszani, meg ilyen alapvetõen stoner rockos dologgal is próbálkozom. Régen sokszor csak azért került fel egy dal egy lemezre, mert nagyon-nagyon fontos volt a szövege, ma meg már nem tennék fel ezért egy dalt. Sokkal inkább zenében gondolkodom, mint régebben. MN: A zene homogénebb, a Kiscsillag szövegei viszont elég széles skálán mozognak, ott van például a Russian In The School, amit Rátgéber László (a MiZo Pécs nõi kosárlabdacsapatának vezetõedzõje - G. A.) énekel angolul, az inkább csak egy kajla tréfa... LA: Azt a szöveget õ írta, de írt a Jávor Pálra is, az arról szól, hogy elmegy a bordélyházba a faszi, leszopják, és csodálkozik, hogy nem vesz levegõt a nõ, aztán kiderül, hogy azért, mert korábban gyöngyhalász volt. MN: Mellette meg olyan brutális szövegek vannak, mint a Mol-kútnál. LA: Eredetileg volt bennem egy olyan szándék, hogy sötét lemezt írjak. A Mol-kútnál megtörtént eset. Bár egyes szám elsõ személyben van, nyilván én vagyok benne a szemüveges, aki áll a mosdónál. Azt amúgy többen is szóvá tették, hogy kicsit sokat szerepel az ondó szó a lemezen, de nekem tetszik, mert már nem használja senki. MN: A Kispi hallotta már a lemezt? LA: Még nem. Amennyire én ismerem, azt fogja mondani majd, hogy szar, mert nagyjából mindenre azt mondja. MN: Ha újra meglódul a Kispál, mi lesz a sorsa a Kiscsillagnak? LA: Egyelõre az van, hogy ha dönteni kell a kettõ között, akkor a Kispál érdekei gyõznek. Ugyanakkor a Kispállal sem akarok már annyit játszani, mint eddig, nem akarok például mindegyik nyári fesztiválon fellépni. Sokszor olyan külföldi zenekarok között lépünk föl, akik megengedhetik maguknak, hogy díszletet hozzanak, vetítsenek, minket meg óhatatlanul velük vetnek össze. Az, hogy a Lovasi mennyire laza, engem már nem szórakoztat, és szerintem a közönséget sem. Inkább legyen egy nagybetûs produkció, aminek van eleje, van vége, és ott fogunk játszani, ahol ehhez az anyagiak mellett a technikai hátteret is biztosítják. MN: Lapunk megjelenésekor már a mozikban domborítasz Pálos György Sztornó címû filmjében. Korábban azt mondtad, hogy nem szeretnél színész lenni, ha mellékszerepben kell magadat alakítanod, azt elvállalod - ilyenek voltak például a jelenéseid az utóbbi Jancsó-filmekben. Ehhez képest ez nettó fõszerep. LA: Elõször nemet mondtam rá, aztán fölvettünk két-három jelenetet profi színészekkel, ami a KVB körüli embereknek tetszett, úgyhogy belevágtunk. Volt elõtte egyhétnyi tábor, ahol voltam három vagy négy napot, mert közben koncerteztünk, ott gyúrtuk a szövegeket, igyekeztünk kitalálni a figurákat. Én különben át sem láttam elõre, hogy minden forgatási napon ott kell lennem, mert minden jelenetben benne leszek, hogy az én seggemben van a kamera végig. Az elsõ nap kérdeztem, hogy mikor lesz szünet, de mondták, hogy neked nem lesz - akkor azért megrettentem a felelõsségtõl. Igazából nem szeretek filmet forgatni, klipet se, nem bírom a hosszú várakozásokat a kétperces snittek között. Abban, hogy ezt elvállaltam, nagy szerepe volt Czabán Gyurinak (a film producere - G. A.), aki azt mondta, hogy ez jó buli lesz, engem meg érdekelt, hogyan lehet egy filmforgatás jó buli. Nagyon megvisel, ha a környezetem teli van feszültséggel, és az ilyesmi elég gyakori a filmforgatásokon, érzékelem, ha mondjuk a fényesek utálják a hangosokat, de ez tényleg jó volt. MN: A forgatási metódus mennyiben tért el az általad korábban tapasztaltaktól? LA: Én a Miki bácsit láttam, hogyan dolgozik, meg a Tímárt, a Tímár elég szöveghû volt, és most is kilencven százalékban megírt szöveget mondtunk. Ami pont olyan, mint egy rockzenekarban: megkönnyíti a dolgokat, ha mindenki elõre tudja a szólamát, de azért néha jó belegitározni valami mást, és akkor kisülhet valami új minõség. Az elsõ napon különben azt mondta a Pálos, hogy ne nézzem meg magam, mert az nem szokott jót tenni az amatõröknek, de aztán mégis jobban kontrolláltam magam, ha láttam, miként lépek és fordulok a kamerához képest. MN: Profi színészek voltak a partnereid, a feleségedet például Tóth Ildikó alakítja, ez könnyített a helyzeteden, vagy éppen ellenkezõleg? LA: Ha megakadtam, meg tudtam kérdezni tõlük, hogyan lehet ezt vagy azt másképp mondani, és mondták, megmutatták. Ha a tempót profi színész diktálja, akkor sokkal könnyebb reagálni - ahogy õk tettek föl kérdést, arra egyszerûbb volt válaszolnom. Miközben voltak színészek, akikkel nekem valamiért egyáltalán nem ment, ki is maradtak jelenetek emiatt. MN: Visszanézted már? LA: Láttam már kétszer a filmet, nagyjából olyan lett, amilyennek elgondolva volt. Ha a történetet veszem, nincs benne harc, nincs benne baszás, szóval nincs benne olyan, amit ne tudtam volna eljátszani - bár a harc talán még ment volna. A Kispál azt mondta, hogy figyelj, nem olyan rossz ez, csak nem értem a végét. Nem tervezek különben folytatást. Most ugyan benne leszek egy tévés produkcióban, egy mesefilmben, mert megkértek, hogy írjunk hozzá zenét, és ha már ott vagyunk, jelenjünk is meg benne, úgyhogy az elején meg a végén föltûnök mesefiguraként - inkább ilyen rövid szerepeket vállalnék csak. Greff András Csillagvizsgálás - Lovasi András zenész, színész, Magyar Narancs, 2006. november 16.